A számlás olcsóbban (olykor 0 ft-ért) és/vagy részletre juthat készülékhez; olcsóbb, lebeszélhetőbb perc vagy akármi más díjakkal a tarifájában, flottakedvezménnyel, dedikált csomagokkal (némelyeket próbálnak áttolni a kártyásokra, csakhogy ott is rabláncot tudjanak kivetni) - ennyi miért nem elég a "cégnek"? Vagy megfordíthatnám a kérdést úgy is, hogy miért vegyek én egy jobb telefont, ha nem kapom meg hozzá azt a jobbat, sokszor még DRÁGÁBBAN sem? Így mi motiváció van a dologban - rablánc vagy jobb esetben helyben topi, rosszabban meg vissza a múltba? Valahogy a Lajtán túl még a szemlélet is más. Egy példa, a digitális tv-é, rádióé. Angliában a digitális (DAB) rádió már elég szépen el van terjedve az analóghoz képest. Ők hogy csinálták? Mézesmadzaggal. Az analóghoz képest csak a DAB-on elérhető plusz programokkal. Nálunk mi van? Pusztulat a vízfej főváros környékén fogható 7 nyamvadt adóval, amik amúgy megvannak analógba is, meg még vagy 20 plusszal. Pedig majd' 20 éve Európában az elsőkközött indult be nálunk is kísérleti jelleggel. (Még most is egyik-másik adó rádió textjében ott van a tesztre utalás - így, évtizedek múltával is!) Stagnálás, ami az idő haladtával csúszás le visszafelé a bányászbéka segge alá a hatodik alagsorba… A tv ügyében mi volt a helyzet nálunk? Egyszercsak lekapcsoltak minden analógot (előtte ohne mézesmadzag plusz tartalom!), hogy eztán vagy fizetsz (set-top-box, integrált tv), vagy lószerszám a sejhajodba! Na ezzel van nekem bajom itt a "drágalátos" vadkeleten: motiváció nem a kalács, hanem a korbács!